A kezdetek...

2009.áprilisában úgy döntöttünk itt az ideje a családalapításnak,már nagyon rég óta szerettük volna!Nem volt teljesen zökkenö mentes az elötte lévő idő de megérte!A lényeg hogy bármi áron kitartottam a célom-célunk mellett mégha sokat is kellett szenvednem!

Az elsö jeleket május 19én vettem észre,minden mozdulatra szédültem,ez eltartott 1 hétig,gondoltam vashiányom van:)persze,meg egy kis hányinger/a melegtől/!Aztán Pünkösdkor vártuk mi lesz,tesztelünk vagy nem,állandóan azt éreztem hogy meg akar jönni...de semmi.Vártunk még 1 hetet.

9.én este negatív lett a teszt,majd másnap reggel is!Na,már ennyitől ki voltunk,este sírtunk is.Aztán elgondolkoztam hogy ilyen nem lehet hogy nincs baba és meg sem jön/az ami mindig pontos volt/Lehet becsap a teszt???De 2szer!?!Sajnos igen,becsapott!

Vettem egy másikat,11én már hajnalban megcsináltam...fél 6kor már apuci dolgozott,nem vette fel a telót,így nem tudta meg a jó hírt!/Akkor már apa a paradicsom levet hordta én meg vedeltem,meg a gyümik minden formáját és mennyiségét/

Hamarosan 3an vagy 4en leszünk!

Dél körül fel is hívott hogy miért kerestem,de egy ócska szöveggel leráztam.

Szerettem volna látni az arcát mikor megtudja azt amit sejtett ő is!

Alig vártam hogy hazaérjen,leült én meg csak odaadtam neki a kis dobozkát!Nem szóltam semmit,fülig ért a szája,kérdeztem minek örülsz azt sem tudod mi van rajta!:D

Aztán csak potyogtak a könnyei,na meg az enyéim is!/paradicsom lével koccintottunk/

Tehát csak meglepődött azon amit már tudott!

Aztán a család,megbeszéltük csak akkor mondjuk el ha már az orvos is alátámasztotta!Nem bírtuk ki!!!

13án volt anyáék 28.házassági évfordulójuk,nem mondtuk el,csak potyogtak a könnyeim amiért ilyen régóta együtt vannak!Nem esett le nekik,csak néztek mi a "bajom".

Még aznap este elmentünk Földvárra,Misi csenden volt egész úton.Mikor hazaértünk egyfolytában csak suttogta hogy elmondom,elmondom.Aztán csak néma csendben ültünk,mi ketten vigyorogtunk,nem tudták "mi a bajunk".Misi csak nézte az anyukáját....annyit kérdezett,"Fiam?Egyre gondolunk?"Ő meg csak bólogatott!Apósomnak először nem esett le,csak kicsit késöbb!Örömében szó szerint "lefordult a székröl"!

Másnap megint mentünk anyáékhoz,akkor már ugy voltunk hogy nekik is elmondjuk!Közben a buszon voltunk mikor Misi mamája örömében sírva hívott fel hogy gratuláljon!Pár nap múlva már mindenki tudta!

Anyáéknak ebéd elött is mondtunk egy jó hírt hogy megkaptunk a hitelt,majd ebéd után meg a babát!El sem akarták hinni:D anya annyira örült hogy majd megfolytott mikor átölelt,na megint csak a könnyeim potyogtak!

3 nap múlva mentem az orvoshoz,anya jött velem mert annyira izgult,jobban mint én!

Valami csodálatos érzés volt mikor az orvos megmondta amit a teszt beigazolt!Ennél már csak az UH volt csodálatosabb amikor a 7 hetes kis manókámnak hallottam a szívét dobogni!